Fájdalmasan keveseknek adatik meg egy ilyen közösség, de nekem megadatott. Életre szóló lecke volt. És köszönöm. Ha tudom, egyszer még továbbadom.
2007.01.30. 00:07 Quintus Sertorius
Közösség és identitás
Tudvalevő, hogy a menny és a föld néha összeér. Kereszténynek lenni önmagában is jó dolog, de van amikor kivételesen jó. Amikor egy MEKDSZ diákkörben összeérik egy igazi közösség, az egy ilyen kegyelmi idő. Sokszor már létre sem jön (sajnos), és mindenképpen elmúlik, de az emlékek, a barátok, és az odatartozás érzése örökre elkísérnek. Keresztény vagyok, és MEKDSZ-es. Visszavonhatatlanul és örökre. És azok az emberek, akikkel valamikor egy kivételes történetet írhattam együtt, még ma is részesei az életemnek. Olyan dolgokra emlékeztetnek, amik mára mélyen a vérembe ivódtak, és soha nem fogok már tőlük szabadulni (nem is akarok).
Fájdalmasan keveseknek adatik meg egy ilyen közösség, de nekem megadatott. Életre szóló lecke volt. És köszönöm. Ha tudom, egyszer még továbbadom.
Fájdalmasan keveseknek adatik meg egy ilyen közösség, de nekem megadatott. Életre szóló lecke volt. És köszönöm. Ha tudom, egyszer még továbbadom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.