Nem vagyunk elégedettek az olyan imával, ami - úgy tűnik - csak az elménkre hat, de nem ragadja magával a szívünket, testünket, sőt teljes valónkat. Vágyunk a földöntúli megtapasztalásokra. Ezzel egyidőben egyre többen tisztában vannak mindazokkal a lehetőségekkel, amik az imádkozás formájára és a lelki életre vonatkoznak. Újabb és újabb technikák, formák jelentek meg az imádkozásban, melyek keresztény tradíciókból illetve más, külső forrásokból táplálkoznak. 

Ez az új spiritualitás növekvő népszerűségnek örvend Angliában, s ez nyilván sok okra vezethető vissza, melyből az egyik az evangéliumi kereszténységgel szembeni elégedetlenség. Az újpogányságnak ez a formája kapcsolódik a feminizmushoz és a környezettudatossághoz, és általában elutasítja a vallás szervezeti jellegét és a doktrínákat. Emellett egy olyan lelkiséget követ, amelyhez bizonyos cselekedetek szorosan kapcsolódhatnak: szertartások, amiket meg lehet tartani és valamiféle ütemesség, ami az életnek ritmust adhat. 

Nem lenne bölcs azonban, ha nem figyelnénk az egyházban ezeknek az embereknek a panaszára, mégha nem is tudjuk őket (és panaszukat) pontosan meghatározni. Fafejűség lenne, ha nem próbálnánk valamit kezdeni azokkal a dolgokkal, amiket ők a szükségeikre kapott kielégítő válaszként fogadnak a nem keresztény gyakorlatokból.

Mindamellett ugyanakkora hiba volna minden erőnkkel arra törekedni, hogy megtaláljuk a megfelelő módszert. Valamit, ami (számukra is) kielégítőnek tűnhet. Nincs ugyanis olyan tökéletes forma, ami megvédene minket attól, hogy az imádkozás egyben munka is legyen. Nincs olyan technika, ami gondoskodna arról, hogy amikor az imádkozást a cselekvésnek kell felváltania, akkor mi képesek is legyünk abbahagyni az imádkozást.

A lelki valóság sokféle lehetőséget ad, hogy függetlenségünket feladva Isten elé járuljunk. Döntő fontosságú, hogy az emberek ma lássák, hogy Isten figyel rájuk, foglalkozik mindazzal, ami felől mi aggódunk, és ma is megcselekszi az akaratából való kéréseinket. Ezeknek sokkal nagyobb súlya van mint a helyes testtartásnak, formának, vagy épp szertartásnak.

A fenti szöveg Wade Bradshaw-tól származik. Részlet a

By demonstration: God - Fifty years and a week at L'Abri című könyvből (2005, UK, Piquant edition)