Egy hónapja volt, hogy az olasz bajnokságban a Catania-Palermo meccs utáni összecsapásban meghalt egy rendőr.
Nagy botrány volt, elmaradt a következő forduló, kinyomozták az elkövetőt, aztán...aztán a bajnokság ment tovább. Szigorúbb rendőri ellenőrzés, biztonságosabb stadionok, de a cirkusznak mennie kell tovább, sok a pénz. Egy 17 éves (!!!) srác egy - a stadionból leszedett - mosdókagylóval(!!!) az utcán dobta meg a rendőrt. Olaszország megrendült ugyan, de katarzis, pláne megtisztulás a szurkolók között, az nem volt. Ez az eset annyira szomorú és groteszk, hogy talán minden fotel-futball-fanatikus fejében megfordul, hogy bárcsak valami végre megváltozna huliganizmus ügyben. De nem úgy tűnik, hogy fog. Néha úgy tűnik, mintha az emberi sötétség a stadionokba koncentrálódna.
Azt hiszem, nem csak az egyház-ellenesek kedves bibliai része a fent idézett szakasz. Persze ott a templomról van szó, szóval a nagyon szent dolgokról, de az emberben valahogy csak benne van a remény, hogy Isten egyszer ugyanígy beviharzik a szentségtelen stadionjainkba, és kizavarja onnan a huligánokat, a rasszistákat meg mindenkit, aki befeketíti a játékot. És miért ne? Más reményt amúgysem látok, egy szurkoló meg mégsem lehet pesszimista.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.