Aki foglalkozik lélektannal, az tudja, hogy a kollektív traumák a harmadik nemzedékben nemhogy nem gyógyulnak, hanem hihetetlenül felerősödnek. Az első nemzedék, aki túlélte a traumát 44-45-ben, a második nemzedék (ez lélektani törvény) minden erejével elfojt, és a harmadik nemzedékben ez az egész újra felerősödve előtör.
Ez a harmadik nemzedék alkotja most a magyar közéletet. Ez igaz a zsidóságra és a magyarságra egyaránt. Ráadásul mi nemcsak a második világháborús és az azt követő kommunista megaláztatásokat, hanem a trianoni traumát is a lelkünk mélyén hordozzuk. Amikor közéleti vitázunk, akkor ezt mind bölcsen, kiegyensúlyozottan szem előtt kellene tartanunk. Tehát, hogy mind a vitapartner, mind jómagunk sérültek vagyunk. Beszéljünk ezért arról, hogyan tudnánk gyógyulni, ahelyett hogy tovább sebeznénk egymást.
Aki olvasott életében akár egy oldal Jungot is, az tudja, hogy a szimbólumoknak hihetetlen, gyakran a teljes személyiséget alapjaiban megérintő lélektani ereje van. De nem kell ehhez Jungot olvasni, elég katolikusnak lenni. Ha zsidó testvéreinkkel közéleti vitát folytatunk, ezt mindig vegyük figyelembe. Jelesül azt, hogy ők éppen azon a ponton traumatizáltak (nemzeti szimbólumok, nemzeti büszkeség), amit mi éppen, identitásunk érdekében, őrizni szeretnénk.
Próbáljuk meg közösen keresni a gyógyulás útját. Mind a magyarságét, mind a hazai zsidóságét. Ha ezért nem teszünk semmit, a levegő még beláthatatlanul hosszú ideig mérgezett marad. Egy szó mint száz, józan, megfontolt, sokoldalú beszélgetéseket, vitaesteket javasolnék, semmi eredményre nem vezető szurka-piszkálás helyett."
A fenti szöveget az Igen katolikus folyóiratban találtam (lsd: www.igen.hu) és Péter Pál jegyzi. Egy szót önkényesen dőltté változtattam a szövegben: katolikus. Ide mindenki behelyettesítheti saját felekezetének nevét.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
adelphosz 2007.05.19. 08:22:23
És nem lényegtelen a jelenlévő múlt sem (a hatalomban és a médiában). Zsidóknak annyiban könnyebb (?) a múlt feldolgozása, hogy nem a nyilas reformpárt kormányoz, és nem Szálasi unokái uralják a közéletet. (A Fidesz a legrosszabb indulattal sem nevezhető a nyilasok örökösének!) Zsidó embereknek saját érdekükből is meg kell érteniük, hogy minél inkább a volt kommunisták szekerét tolják, annál kevesebb együttérzést fognak tapasztalni a magyar társadalom egy részétől saját sérelmeikkel kapcsolatban.
Nem azt mondom, hogy ennek így kell lennie. A magam részéről egyetértek a cikkel. De a társadalomtól majdnem a lehetetlent várja. Lánczi András a rendszerváltáskor meghagyott ősbűnnek nevezi az elszámoltatás hiányát (vö. Nürnberg!), ami mára mindent megmérgez. Sajnos ezt én is így látom, és nem tudom, van-e kiút.
Inkább abban bízom, hogy a fenti megértés Krisztusban, valóban testvérek (hívő zsidók és nemzsidók) között megvalósulhat, és szégyen, ha nem valósul meg. Én például tudatosan olvasom a Holocaustról szóló megrázóbbnál megrázóbb könyveket...
Contumax 2007.05.22. 11:41:00
Ha így lenne, akkor a lengyelek csinálják jól amit csinálnak. De ha az elszámoltatás vezetne valamire, akkor a zsidóság sem lenne tramatizált, hiszen volt Nürnberg. Az elszámoltatás tényleg az egytelen út?
adelphosz 2007.05.22. 20:38:04
A zsidók esete egyrészt azt példázza, hogy még a felelősségrevonás után is milyen nehéz túllépni a sérelmeken, hát még akkor, ha nem is volt felelősségrevonás! Másrészt szerintem azt is, hogy a felelőtlen ijesztgetés milyen nagy károkat okoz (vö. az antiszemita-kártya örökös kijátszása).
Elszámoltatás nélkül a társadalom szerintem nem fog túllépni a múltbeli sérelmeken. Ebben a generációban legalábbis biztosan nem. A társadalomtól nem érdemes elvárni, hogy a keresztény megbocsátás alapján cselekedjen, mert nem fog. Az államra éppen azért van szükség, mert az ember embernek farkasa. Ha az állam nem szolgáltat igazságot, egy idő után elindul az önbíráskodás folyamata, és attól mentsen meg bennünket Isten!
De még a keresztény megbocsátás sem az igazságosság érvényesülése nélkül nyújt kegyelmet (Róma 3,25-26), hiszen Jézusnak meg kellett halnia, hogy Isten megigazíthassa a bűnöst...