Ezt a szekeret most megtoljuk. Vigyázz, kész, két hét indul! Van néhány régi képem. Előkapom őket. Jól jönnek megint.
Mi a cél?
Valami mást építeni ide, ahol sokan úgy érzik, élni APEH, khm, pech. Sokan építik itt a hatalmat. Sok terv létezik. Sok elképzelt Magyarország. Ő is elképzeli valamilyennek. És nekünk az tetszik. Mert Ő jó. (bazi jó!) Ehhez meg kell változnia a társadalomnak (társadalom=a másik+én). Mirajtunk kezdi. Aztán jöhet az egyetem. Az egész egyetem. Minden egész egyetem.
Mi a cél? Tudod, ez az Ország terjeszkedik. Nem rajtunk múlik, de – várj, most megpróbálok vigyorogni. Szóval nem rajtunk, de rajtunk keresztül múlhat. Minek (kinek) lenne jó, ha ezt most kihagynám?
Mi a cél? Ezt nehéz megmagyarázni. A teljes tudatot letaglózza. És minden érzelmedet. Még az olyan érzelmi intelligencia sem okoz gondot, mint amilyen neked van. Jön, aztán végünk van. Ez a szeretet. Az egyetem a mindenem. Az egyetem a mindene. Az egyetem a mindenünk. Diáxerelem.
Mi a cél? A cél? Egy régi szóért van. Nem, nem a kredenc. Nem is a staférung. Nem, nem az hogy kárákter. A Dics az. Dics-himnusz, dics-éret, dics-ekvés, dics-ő. Igen. Dicső Király. Na persze ezt látnod kell. VagyOK Feszt. Két hétig.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.