HTML

a mekdsz blog

Kiknek jut eszébe barikákkal és kacsákkal telefirkálva kiadni János evangéliumát?!

Címkék

ákos (1) albertschweitzer (1) allsouls (1) alma (1) angolszász (2) ateista (1) az élet értelme... (10) bánat (1) barátok (5) békásmegyer (1) biblia (5) bme (1) chad (1) c s lewis (1) dicsőítés (1) egyetem (10) egyház (4) ekgy (1) életvezetés (1) erő (3) értelmiségi (1) evangélium (12) evangéliuma (1) evangéliumi (6) fabiny (1) fáradtság (2) film (1) foci (3) francis (1) független (1) gasztro (1) halál (2) halál belül (3) heller (2) húsvét (1) icfb (1) igazság (1) ige (3) ígérgetés (2) ima (5) írás (1) író (1) jakab (1) jános (1) jános evangéliuma (8) janos evangéliuma (1) jazz (1) jézus (2) kacsák (1) kávéház (1) kenya (1) kereszt (3) kereszténység (3) kommunizmus (3) komoly (1) kongregacionalisták (1) könnyű (1) könyörület (1) kornis (3) közélet (1) középkor (1) közösség (7) kritika (3) külker (1) kultúra (5) l'abri (2) lélek (4) magyarság (1) mappa (1) márk (1) mee (1) megváltás (1) mekdsz (22) munka (1) művészet (2) nácizmus (1) nagypéntek (1) nemzetközi (4) nyáritábor (2) önkéntesség (1) öröm (1) oroszok (1) pannon egyetem (4) párbeszéd (1) pokol (2) politika (2) reformáció (1) református (1) remény (2) schaeffer (1) sérülés (6) sófár (1) stott (1) szabadegyházi (1) személyes (9) szemét (1) szenior (1) szenvedés (1) színdarab (1) sznobizmus (3) társadalom (4) telitabor (2) thanh (1) újhullám (1) újjászületés (1) újpogányság (1) usa (1) vagyok (17) vers (3) vizsga (2) webdsz (1) wycliffe (1) zene (2) zsidóság (1)

Friss topikok

Linkblog

2008.04.09. 11:35 contumax

Az imáról

„Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket.” 1 János 5:14
 
Minden keresztény hisz az imádságban, mivel az Újszövetség tanítja, hogy imádkoznunk kell. De vannak olyan versek, amelyeket nehezen értünk az imádsággal kapcsolatban – mint amilyen a fenti idézet is János első leveléből. Ez a vers a levélnek azon a részén található, amely megelőzi a görög levelekre jellemző „jó kívánságokat” tartalmazó befejezést. Itt tehát nem várhatunk radikális, új tanítást az imádságról, inkább már egy mindannyiunk által ismert tétel ismétlését. Ennek ellenére felmerül a kérdés: Mit jelent az, hogy az „ő akarata szerint”? És az, hogy „meghallgat minket” – ez azt jelenti, hogy garantáltan meg is cselekszi a kérésünket? Illetve mit jelent az, hogy „iránta való bizalmunk” van?

A vizsgált szakaszban az „ iránta való bizalmunk” azzal van összefüggésben, hogy „meghallgat minket, ha valamit az ő akarata szerint kérünk”. János azt sem rejti véka alá, mit ért az alatt, hogy az Isten meghallgatja az imáinkat. A következő versben így folytatja: „Ha.. meghallgat minket, akkor már tudjuk, hogy megkaptuk, amit kértünk tőle.” Tehát a teljesített imádság feltétele az, hogy az „ő akarata szerint” kérünk.
Nézzük meg, János milyen összefüggésekben írt az imáról könyveiben. Így láthatjuk, hogy az imádkozás teljesítéséhez mindig egy feltétel társul:

  • János 14:13-14 – Kérjetek „az én (Jézus) nevemben”
  • János 15:7 – „Maradjatok énbennem (Jézus)”/ „Maradjon bennetek az én igém.”
  • János 15:16  – Kérjetek „az én (Jézus) nevemben”
  • János 16:23-27 – Kérjetek „az én (Jézus) nevemben”
  • 1 János 3:21-22 – (az Isten) „parancsolat megtartjuk”
  • 1 János 5:14 – „Az ő (Isten) akarata szerint kérünk”

Mindegyik vers végső soron az Istennel/Jézussal való szoros, bensőséges kapcsolatot jelöli meg feltételként. „Jézusban maradni”, illetve „az ő nevében kérni” ezt a fajta kapcsolatot jelenti. Az pedig, hogy a „parancsolatait megtartjuk”, vagy „az ő beszédei megmaradnak mibennünk” egy ilyen kapcsolat megnyilvánulásai, amikor is valaki Isten kijeletett akaratának engedelmeskedve él. És ezt jelenti az „ő akarata szerint kérni” is – vagyis hogy a kérésünket az ő akaratának alávetve fogalmazzuk meg.

Ez a fajta feltétel nem lep meg minket. Jézus, mikor imádkozni tanít a Máté 6:10-ben, ezt a mondatot is belefoglalja: „Legyen meg a te akaratod”. Mégis Jánosnál lényeges momentum, hogy ő nem általánosan megfogalmazott, hanem specifikus imádságos kérésekkel foglalkozik. Arról beszél, hogy Isten egy adott szituációban meghatározott akaratát ismerve imádkozzunk. (Igaz, a Miatyánk sem valamilyen általános imádság, sokkal inkább egy imádság kivonata volt). Sokszor nehéz és fájdalmas így imádkozni – alávetve magunkat Isten akaratának. 

Jézus például a Gecsemáné kertben így imádkozott: „Mindazáltal ne az én, hanem a te a karatod legyen meg.” (Mk 14:36). Neki sem volt könnyű alávetnie magát Isten akaratának. Rettegve az eljövendőktől azzal a reménnyel kezdte imáját, hogy Isten akarata talán egy másik útat is lehetségessé tesz. És ott, a gyötrődésben vált világossá számára, hogy az Atya csak egy utat ismer: a keresztet. Jézus nem tehetett mást: alávetette magát Isten akaratának. De ez nem volt könnyű: Izzadt, sírt, kiáltott.

János, nekünk olvasóknak is egy ilyenfajta kapcsolatot körvonalaz: Olyan kapcsolatot Istennel, amiben mi is az ő akarata teljesüléséért imádkozunk. És némely esetben ez nekünk sem lesz könnyebb, mint Jézusnak volt. És bár Jézus lelkiismeretét nem terhelte korábbi bűn és engedetlenség, illetve akapcsolata is sokkal bensőségesebb volt az Atyával, a mi küszködésünk és kínlódásunk hasonló az övéhez. A hívők Istennek engedelmeskedve élnek, és imádságaikban is így közelednek az Úr felé: keresve az ő karatát, addig figyelve és imádkozva, míg el nem jutnak az Istennel való közös akaratra. Más szóval, egyet gondolunk az Istennel, megértjük szavát, és így mély közösségünk van vele. Ezt jelenti, hogy „bizalmunk van abban”, hogy imáinkat teljesíti.    

Előfordul, hogy az említett passzust valaki úgy interpretálja, hogy mi kérünk, és az Isten pedig eldönti, vajon ez az ő akarata szerint való imádság volt-e? Ha igen, akkor meghallgatja. De ez nem az a fajta bensőséges kapcsolat Istennel, amelyről János ír. Ebben egyáltalán nem jelenne meg az „iránta való bizalmunk”.  Ezzel szemben Jánosnál központi helyet foglal el a Jézus szavain való elmélkedés (és a parancsolatok megtartása, ha sikerült azokat megérteni), illetve az Istenre figyelő imádság.

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://vagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr45418170

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

solideogloria 2008.04.17. 13:56:41

Sokáig az mérgezte meg az imámat, hogy mindenáron arra akartam "kényszeríteni" Istent, hogy tegye azt, amit én akarok. Ez legalább akkora különbség mint a boldog szerelmes házasélet és a nemi erőszak között. Sokáig tartott, mire rájöttem, hogy az imát tanulni kell. Nem véletlenül kérik a tanítványok Jézust, hogy tanítsa őket imádkozni. Nem könnyű. Nem könnyű átadnod magad, miközben félsz, hogy megsérülsz. De ha sikerül, akkor az ima valóban betölti célját - ami nem az, hogy megkapjuk, amit akarunk, hanem az, hogy megkapjuk, amit Isten akar adni. Önmagát.
süti beállítások módosítása