János nem nevezi meg magát az evangéliumban. Helyette azzal a kifejezéssel él: „a tanítvány, akit Jézus szeretett”. Ez lenne ő. Elsőre úgy tűnik, önbizalomból nem volt hiány Jánosnál. De ahogy haladunk a történetekben egyre világosabb lesz az olvasó előtt, hogy ez a felismerés nem nagyképűségből, hanem belső bizonyosságból fakad. A sokszor tétlenkedő, hitetlenkedő és zavarodott tanítványok körében talán Jánosnak volt a legnagyobb szüksége, hogy bízzon Jézusban. Azon túl, hogy azok közé a kevesek közé tartozott, akik majdnem mindenhová elkísérhették a mestert (Péternek és Jakabnak volt még ilyen kiváltsága), volt valami, amit csak ő tudott.
Lássuk, mi volt az.
Az utolsó nagy közös étkezés alkalmával Jézus szomorúan, de kissé talán túl természetesen megjegyzi, hogy az egyik tanítvány a tizenkettő közül segíteni fog az ő kézre kerítésében. Ezt persze mindenki magára vonatkoztatja, talán Péter kivételével, aki int Jánosnak, hogy ugyan kérdezzen már rá Jézusnál, melyikük az a gerinctelen alak?
János, aki helyzeti előnyben volt, ugyanis a szokás szerint fekve elfogyasztott széder vacsorán a legközelebb feküdt Jézushoz, hátrabillentette fejét Jézus mellkasára, és halkan rákérdezett az illetőre. Jézus megsúgta, hogy az az áruló, akinek a átnyújtja a falatot.
A Falat
A széder estére vonatkozó, évszázadok alatt kialakult zsidó rendtartásba az egyik nagy rabbi, Hillél vezette be a következő mozzanatot. A szédervezető – ez esetben Jézus – a legnagyobb tisztelet jeleként átnyújthatott egy kicsi falatkát a széderen részt vevők egyikének. Ezt a mártott falatot Hillél-szendvicsnek hívják és akkor, azon az estén Júdásnak nyújtotta át Jézus. János tudta, hogy „az az áruló, aki ezt a Hillél-szendvicset megkapja.”.
Namármost, ez az a pillanat, amikor Jánosnak fel kellett volna ugrania, és Júdásra mutatva a többieknek kiáltani: „Ez itt, ni! Ez az áruló!” Sejthette, hogy Péter szenvedélyes, inas halászként nekiesne Júdásnak, és útjába állhatna. Azonban világos, hogy János ezt nem mondta el sem Péternek, sem másnak. Sőt maga sem próbálta megakadályozni, hogy Júdás megtegye, amit akar, vagyis hogy elmenjen Jézus ellenségeihez és bárulja őt. Jézus rövidesen a kivégzőosztag elé került.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
solideogloria 2007.06.27. 16:00:45