János is emberből volt. Volt neki ilyen és olyan oldala is. No persze leginkább az a kedves anekdota terjed vele kapcsolatban, amikor vénséges vénként besegítették az efézusi gyülekezetbe, hogy tanítsa a sokaságot. Mindössze ennyit mondott: „Szeressétek egymást!” és azzal elvonult.
Azonban már többeknek szöget ütött a fejébe, vajon milyen logika vezette a tanítványokat, mikor történeteiket mesélték. Mintha valamiféle emberi csiki-csuki is körvonalazódna az egyes evangéliumi elbeszélések mögött. Hogy mik ezek? Például, hogy...
1, János szívesen utal úgy magára, mint tanítványra, „akit Jézus szeretett”. A többiek erről – úgy tűnik – nem tudnak semmit.
2, Márk evangéliumáról sokan úgy vélik, Péter a forrása. Érdekes, hogy Péter vonakodik megnevezni magát, mint a Gecsemáné kert vagdalkozó halászát.
3, Amit persze János nem rejt véka alá: elmondja, hogy Péter az, aki karddal a kezében hadonászik és (mindössze) a főpap szolgájának fülét sikerül eltalálnia.
4, De ne feledjük a Zebedeus testvérek – történetesen János és Jakab – szemérmetlen lobbiját Jézusnál, hogy az eljövendő királyságban magas tisztséget kapjanak – természetesen Márk, Péter elbeszélései alapján, erről is tudósít.
5, Mint ahogy János sem rest megjegyezni az általa írt evangéliumban, hogy a tanítványok közül ő ér előbb a sírhoz: mert bár ugyan Péterrel egyszerre indultak, a „szeretett tanítvány” gyorsabban futott és hamarabb ért oda.
6, És ha már itt tartunk, Péter nem csak testében, de felfogásában is lomha. Ezt nem Márk, hanem megint csak János juttatja kifejezésre. Mert bár mindketten látták a sírt, a „látni” ige az egyik esetben – véletlenül Jánosról van szó – azt jelenti: „lát és teljes mértékben megért”. Péter is látott. De ez a „látás” (a görögben) édeskevés. Úgy is érthetnénk, hogy kinézett a fejéből és ennyi.
7, No, hogy szegény Kéfás se maradjon szégyenben, mint forrás akár neki is tulajdoníthatnánk Lukács doktor evangéliumának azt a kis szösszenetét Jánosról és Jakabról, melyben éppen egy falvat szeretnének kénköves esővel elpusztítani. Ha mástól is származna e becses emlék, annyi bizonyos, hogy a „Mennydörgés fiainak” történetére János haloványan emlékszik és egy apró gondolatfoszlányt sem szán a kérdésnek evangéliumában.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Igaz777 2007.04.11. 11:14:37
Ezt boncolhatnánk tovább is, hiszen kedvenc Péterünk Pállal is hasonló viszonyt ápolt. Páltól tudjuk, hogy megszidta Pétert amikor az a pogányoktól átült a zsidók asztalához. Pétertől viszont azt tudhatjuk meg, hogy Pál írásai zavarosak, nehezen érthetőek (de hát farizeus volt szegénykém...).
Márk is kiemeli magát (nem említve ugyan magát név szerint), hogy már mindenki elfutott mikor az őrség elfogta Jézust, de ő még akkor is ott maradt, és csak akkor futott el amikor elkapták és a ruháját hátrahagyva tudott csak menekülni.
Ezek fricskák lennének? Vagy csak egyszerűen emberek?
Se jobbak se rosszabbak nem voltak ők nálunk, és ezért jó ezteket olvasni. Ha Isten ilyen gyarló embereket tudott használni az Ő országának építésében, akkor talán tud engem, téged, minket is.